Fél órája (2012.10.25. 09:40) a Google keresőbe beírtam többféle formában "Békemenet okt. 23." video klipet keresendő ehhez a bejegyzéshez. Kizárólag az előkészítésről mutatott sok-sok anyagot. Amikor képeket kértem, csaknem ugyanaz, elvétve volt egy-két fotó a mostani felvonulásról. Vajon a Google volna ilyen részrehajló? Nem akarom elhinni. Sokkal valószínűbb, hogy a ballibek hacker-ek hadát pénzelik, hogy ez a kép alakuljon ki.
Ettől csak a mandiner.hu a jobb. Ő valódi képet közöl, jól eldugva. Az alábbit, az első sorról. 2012. október 23. 14:50-kor. Későbbről semmi. Mellette a kiemelés, Mesterházy Attila: "Az újságírók védelmében"
Nekem már elakad a szavam. De amúgy sem tudnám jobban átadni gondolataimat, ahogyan az ifjú Ring Krisztina tette 2012. október 24-én, 22:22-kor a facebook-on.
Ha az ember csak a balliberális médiából tájékozódna, hanyagolva a jobboldali és a közmédiát, az internetet, történelmi ismereteit félretéve azt gondolná, tegnap nem emlék-, hanem kormánydöntő nap volt. Van ugyanis, akinek 1956. október 23. olyan dátum megemlékezéseink sorában, melyet inkább feledne, vagy ahogy akkor a vérzivataros utcákon „szokás volt”, temetne... Tegnap százezrek, sőt, milliók hajtottak őszinte szívvel fejet '56 hősei előtt Budapesten és országszerte, személyesen és lélekben. Zászlók lobogtak, gyertyák gyúltak, az emlékezet csendje a szívekben gyújtott lángot. Tisztelegtünk azok előtt, akik a szabadságért harcoltak és haltak, azok előtt, akiket még közülük soraink között tudhatunk. Adjon Isten számukra békés, tisztes idős kort, hogy továbbadják az igazságot a fiatalságnak, hogy élő mementóként mutassanak utat és példát a nemzetnek. Tiszta küzdelmük legyen fáklyánk, hősi áldozatuk legyen példánk, kitartásuk legyen erőnk adója. Sorsukat, kiállásukat, szenvedésüket soha ne feledjük! Főhajtás és tisztelet a hősöknek! Ez a nap Róluk, Értük vésődött a naptárba, s vele a nemzet szívébe!
Álljanak itt Wittner Mária sorai Kárpátiával közös dalukból: „Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg? Lépjünk tovább? Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak? Akik a sortüzet vezényelték? Bocsássunk meg a mészárlásért? A sok évnyi kegyetlen megtorlásért? Felejtsük el, hogy arccal lefelé temették a magyart? Hogy sokaknak csak az emigráció maradt? Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait? A halálra ítéltek utolsó szavait? Bocsássunk meg és majd ítél a történelem? Hát nem. Nem és Nem!!!”
S folytatom én: ha a megbocsájtás szikrája fel is lobbant valakiben, valahol, a tegnapi nap balliberális megszólalásait, gyűlölködő fröcsögéseit, '56-ot semmibevevő és az emlékezést gyalázó fellépéseit szemlélve igen hamar kihunyt...
A békés főhajtás mellett mi is történt még a modern Magyarország felvilágosult, szolidáris falai között tegnap? Mert a múltat csak úgy érthetjük meg, ha annak jelenbe türemkedő rémképeire is odafigyelünk, még ha nem is oly illő az aktuálpolitizálás a nemes nap árnyékában. Tüntettek a nagymegemlékezők ugyanis. Mert ez a nap erre való, nekik. Tüntetésre. Igaz, megtehették, nem szorultak kordonok közzé, nem kaptak vízágyúzást, gumilövedéket, nem motozták, ütlegelték őket, ahogy 2006-ban minket... Mert nálunk most nincs demokrácia elvtársak, ugye? A demokrácia a balliberálisék előjoga, álá gergényi módra. Van, akinek nincs nemzeti ünnepe, nincs nemzeti emlékezete, nincs hite semmiben, s hazája is csak egy szó a szótárban, vagy egy jó üzlet, amely újabb haszon reményében visszacsábítja az ország házának falai közé.
A beharangozott forradalmi hangulat tapintható volt az ország balabbik felén. A híresztelésekkel ellentétben - kövezzetek meg, de szerintem néha túlzottan is - szabad és szólásszabadságos ország vagyunk, mindenki cselekedhetik kénye-kedve, lelkiismerete szerint (vagy csak ha balliberális nézeteket vall?...). Nem tisztem megsérteni senkit, nem lenne méltó a tegnapi nap igaz szellemiségéhez, mégsem hagyhatom szó nélkül a tényt, amelyet hosszú évek óta nem értek. Jelesül az unoka kézfogását az mszp prominenseivel, ezáltal a velük való valamiféle közösséget. Ha a békesség eme furcsa módját választja, lelke rajta, joga, ahogy nekem jogom, hogy ne értsem.
Mielőtt vád érne: nem akasztani akarok. Nem temetném fejjel lefelé se a magyart, legyen bármilyen is, látnám inkább régi dicsőségében ezt a meggyötört országot, ha rögös is az út. De ne várják tőlem, tőlünk, hogy felejtsünk, s ne hangozzanak el az igazság kiáltásai, a pribékek nevei!!!
Tegnap délutánra néhol rendesen összesodorta a szél az utca szemetét, de munkája nyomán a kép legalább tisztult, már tudjuk, kik vágyódnak vissza a vesztett hatalomba, kik nevezik át magukat évenként, hogy visszaólálkodjanak a kassza kulcsához. Névtelenek vezetik a neveseket, sajtószabadságosszólásosan aggódó civilek rejtik el a pártok logóját, hogy szakértősdit játszva piszkolják a pesti utcát...
Böszme a maga választotta bohócszínpadról a maga választotta piciny téren néhány száz lelkes hívő karéjéban igazi sokaságnak tűnő embertenger előtt szónokolhatott. Hogy miről, kevéssé értettük, de nem is számít. Egyetlen lényeges mondata volt: elsőként állt a Bajnaival visszamegyünk a hatalomba sorba...
Vártam a Milla elkergetjükakormányt tömegét. Bevallom, többre számítottam. Nem azért, mert dekára mérve számítana, merre mennyi, hanem mert a fél országot bejárták és elárasztották újsággal, aktivistákkal, szórólapokkal, még buszok is jöttek a vidéki mszp-s aklokból. Akkora készülődés volt, hogy már magam is majdnem megijedtem. Ami igaz az igaz, a pénz az ámerikai forrásokból meg lett volna rá, de lehet, hogy mégsem vehető meg minden pénzért? Péterék kónyája is elmondta, milliók elégedetlenek, s csak az alkalmat várják, hogy a kormányra és Orbán Viktorra törhessenek. Hol voltak a milliók? Képernyőharcoltak? Volt katonaként megint belengette, fegyveres emberként tudja, milyen, ha megvadul a nép... Elég unalmas, dadogós lett a vadulás, dogman csúnya beszéde sem volt elegendő csatazaj. A fegyver nem sült el (hála Istennek) szóban sem, legfeljebb visszafele a szándék, de az nagyon. A katonahős Szekeres grippenes hebegését felülmúlva akadozott, meg-meg botlott, kevert is. Micsoda államleesiktőled férfi, az árnyékkormány hadügyese. Ma közlemény is született, a millás civilvezér cáfolatban gyorsreagált: nem ivott senki, nem volt részeg senki, nem drogozott senki, rossz volt a hangosítás, vagy mi. Na ja, a mocsok szél meg a nyelveiket is összeakasztotta. Harcos nők, jogvédők, filozófusok, volt jobboldali jeles most elkötelezett kormányváltó, volt szeretemafüvet szóvivő vitte a prímet egymást váltva hosszan, elég unalmasan. Ő a színpad mellett várt a visszatérés csodálatos pillanatára. Sokat kellett várnia, mert valamelyik pr-osa eszetlen ötleténél fogva addig nem volt hajlandó felmenni a színpadra, amíg Orbán Viktor meg nem kezdte a központi megemlékezésen beszédét. Hogy ez mi célt szolgált nem tudom, egy porondra vele sose kerül, most is csak utána járhatott, a hátát nézve... Méltatlanherceg mesebéli bábjátékosként. Méltatlan a posztra, ahova tart, s bábjátékosa azoknak, akik miatt a Békemenet vonult. El kell ismernem, a beszéde dícséretes volt, márha az általános iskola alsó tagozatos osztályainak ének óráját vette alapul. Úgy danolászta végig a semmitmondó, lekellváltaniorbánt beszédet, hogy muzikális fülnek öröm volt hallgatni. De pislogni és programot hirdetni elfelejtett. Aszonta: ne féljetek... Mint jópap a nyájnak... Böszme óbégatása után kerek szemekkel figyeltem, hallgattam a szavait, de ariedne fonalával is felvette a versenyt. Megváltókomplexus. Veszélyesen komplexusos, összefüggéstelen, tartalmatlan és giccsesen pátoszos. Korai volt ez még, hiába az ámerikai klintonnéni kiképzés, nem alternatíva. Főleg akkor, ha ez a bejelentett nagyszövetség felvezeti jeles régi-új tagjait. Szégyenszemre megelevenedtek a Szoborparkba zárt száműzöttek. Böszme, Gordonka, s ki hitte volna, előbújt a madarak szabada is, élen ciánt annak akinek nem tetszik és aki nem volt az utcán nem lőtték ki a szemét gábora. Ő is visszatér. Kész kanosszajárás, csak nehogy bejárják az egész Feszty körképet a sublótból sorra kibújva, mert beleszédülünk. Tényleg ennyire balgának nézik a népet? Az Istenadta népet? Hát ha a …. átnevezik …. attól az még az marad, ami. Elhasznált végtermék. Kibújt a szög a zsákból. Más néven egyesültek a senkik, akik vonzani akarják a tömeget, hogy megígérjék, mások lesznek. Biztos van közöttük „más”, de komolyan gondolják, hogy elhisszük, más-képp is cselekszik? Most nem előre lövet majd, hanem hátra? Nem vesz el bért, nyugdíjat, nem kordonoz és korlátoz, tán símogat mint egy sündisznó? (Szegény sünről mindig a Sün! Sün! kiabálása visszhangzik a füleimbe...) Elhisszük-e nekik, hogy nem élik fel a jövőt, nem vesznek fel belegebedős hitelt, nem árulnak ki mindent a külföldnek, s nem szeretgetik a nagy tőkének a bankjait? Szép reményekkel kecsegtetnek: Mr. offshore újra bankjegyelnök lesz, ha leváltják, s felföldié örökre a Nemzeti? Nem lehet majd magyar Magyarhonban, csak megtűrt a hazában? Már a disznók sem ehetnek az eu-ban mocskot, ezt az aljas szemetet pedig mi sem esszük meg! Kíváncsian várom, a népszavazzunkvalamiről lmp mikor vall színt, lassan ideje bevallani, összefognak a díszpintyekkel, mert a rabmadarak eleszik előlük a magokat, amit a milla főszervezője kenderez... Úgyis összefogtok, még ha agyon marjátok is egymást a vezető posztokért és néhány cupákos koncért, mert a hatalomért semmi sem drága, semmi sem szent. Sose volt... Bár a népmesékben a gonoszok szétmarják egymást, önzésük áldozatai lesznek, s végül egymást eszik meg, én pedig még hiszek a mesékben...
A tudósítók elmondták a millaután szabadon, hogy a libák nem tűntek el Budapestről, senki nem halt bele a lelkesedésbe a tüntetésen, hiszen nagyon értettek hozzá... Ha valaki cinikusnak tart igaza van, ha valaki áthall, igaza van. A vidék ugyanis nem szereti a libapásztorokat...
Fáj a Békemenet nekik... Már egy éve... Először is fájt, másodszor is fájt, harmadszor is... Nem kicsit, nagyon. A nemzetközi média nagyobbik része azt írta, százezren a millán, százötvenezren a kormány mellett, a rendőrség adatai azért nem mérvadóak, mert manipulálják. Hogy a kutyafülibe lehet az, hogy a baloldal törpeségét mindig a jobboldaliakra fogják? Nem kell számháborúzni, aki nem vak, vagy nem 90 alatti az IQ-ja, hogy idézzem a főpolgármester velős és karakán beszólását, láthatta, a tömeg hol van... Nem a millán, nem a balliberáliséknál. A Békemeneten és a Kossuth téren. A médiában dúl a számháború, ha már a kormányt tegnap csak nem sikerült a szedett-vedett sereggel megdönteni. Szerintük eltagadja a gaz jobboldal, hogy majdnem annyian voltak, mint a Békemenet és a Kossuth tér emlékezői. Szemészhez kell mennem, utána meg szicológushoz, vagy a matek érettségim visszaadni. Nekem valahogy nem stimmelnek a számaitok, kendermagosék! Akkor sem, ha teleszórjátok a nemzet közének egyáltalán nem elfogult és jobboldalt kifejezetten szerető hasábjait - gúnnyal élve -, hogy mennyire sokan vagytok. Tudjátok olyan ez, mint abban a mesében, amiben egy egér elefántot játszott... Egészen addig, amíg nem találkozott egy igazi elefánttal...
Nem fér bele abba a fehérnek álcázott kékes-vörös agyacskátokba, hogy mehetett ki megint ennyi ember békésen emlékezni, demonstrálni Orbán Viktor és a kormány mellett. Mert ott valóban béke volt. Volt ugyan aktuálpolitika is röviden, de a Kossuth téren arról esett szó az emberek között és a miniszterelnök felszólalásában is, amiről a napnak szólnia kellett. A néma főhajtásról, az egymás melletti kiállásról, a hősök emlékezetéről. Hiába akarjátok, hogy aki ott volt, azt higgye, nem volt ott, s az egészet csak álmodta, rajzolták neki. Hiába szeretnétek, nincsenek bértüntetők, pénzt sem osztogatnak a meggyőződésért. A gúnyhatáron túl élő, már eleget szenvedett testvéreink nevében pedig kikérem magamnak az aljas megjegyzéseket, szidalmazásokat, mert akik eljönnek, akik amott helyt állnak, többet tesznek a hazáért, mint ti együttvéve valaha is tettetek.
Azt gondoljátok, elvtársmillánsok, hogy a miniszterelnök és a kormány támogatói elvakultak és hülyék. Nem. Látjuk a hibákat is, nem vagyunk kő gazdagok se, nem kaptunk koncot, nem kértünk kitüntetést. De nem engedjük, hogy a múlt tolvajai Orbán Viktorra és a kormányra kiáltsanak rendőrt... Mert hülyék azért nem vagyunk, még ha szeretnétek se... A gyűlöletből építkező programotok pedig balliberálisok, amely megdönt, elzavar és lever, nem program, akármilyen hangosan is kajabáljátok...
Zárásképp néhány sor Orbán Viktor beszédéből:
„Ez az ünnep szent, mert a magyarok vére megszentelte.”
„Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint nekik volt, hegyeket tudunk megmozgatni.”
„Annyira élünk csak, amennyire Magyarország él.”
